GörögOrszág

Görögország nyaralói

Rodosz

Rodosz görög sziget az Égei-tengerben, Kis-Ázsia délnyugati partja közelében, 17 km-re az Aleppo-foktól. A Dodekanészosz-szigetcsoport legnagyobb tagja. Területe 1398 km². Lakossága kb. 125 000 fő (2007), s közülük is kb. 57 000 Rodosz városában él.

Földrajz:

A sziget 73 km hosszú és 25 km széles. A hosszúkás szigeten egy hegylánc vonul végig, amelyet többé-kevésbé alacsony horpadások osztanak részekre és amely a középen emelkedő Tairoszban vagy Attairóban (azelőtt Atabiron) éri el a legnagyobb magasságát. Folyói nyáron mind kiszáradnak. Éghajlata nagyon enyhe.
Történelem:
A régi időkben a föníciaiak uralkodtak rajta, akik Lindosz, Ialüszosz és Kameirosz városokat alapították. Az i. e. 1. évezred elején szorították ki őket a görögök, főképpen a dórok. A rodoszi városok (Halikarnasszus, Knidosz és Kósszal) ezután egyesülve szövetséget, úgynevezett hexapoliszt alkottak. A sziget hatalma ezután gyorsan növekedett és különböző gyarmatokat alapított. Hatalmát növelte az is, hogy a három régi város milétoszi Hippodamosz műépítő tervei szerint i. e. 408-ban a sziget északkeleti végében egy új, a sziget nevét viselő várost alapított. Nagy Sándor makedón uralom alá hajtotta, de az ő halálával Rodosz függetlenítette magát. Később, i. e. 305-304-ig, egy éven át állott ellene Demetriusnak és azután első rangú tengeri és kereskedelmi hatalommá vált. Tengerészeti törvényeit az egész Földközi-tengeren elfogadták és érvényüket később a rómaiak is elismerték. Művészet és tudomány virágzottak rajta, külön szobrásziskola keletkezett, amelynek egyik első és leghíresebb alkotása a kikötőjében felállított Rodoszi Kolosszus, a világ hét csodája egyike volt. I. e. 222-ben egy földrengés romba döntötte Rodosz város falait és a szobrot is.

Midőn a rómaiak a Kelet ellen harcra keltek, i. e. 200 óta Rodosz hű szövetségesük volt, amiért jutalmul Liciát és Kária déli részét kapta. Erről azonban 167-ben Kária legdélibb részét kivéve, le kellett mondaniuk. A sziget névleges önállóságát megtartotta Diocletianus császár koráig, amidőn a provincia insularum középpontja lett. Később a bizánci császársághoz tartozott. 1309-ben elfoglalták a Johanniták, akiket róla rodoszi lovagoknak is neveztek. A lovagrend sokáig küzdött e birtokáért, de 1522-ben I. Szulejmán elvette tőlük a rhodoszi háborúban, ezután Máltára mentek, innentől nevezzük őket Máltai Lovagrendnek.

A törökök 1912-ig voltak birtokosai a szigetnek, ezután Olaszország része lett. 1943-ban a szövetségesek elfoglalták a szigetet, majd 1947-ben Görögországnak ítélték oda.

Gazdaság

A gazdaság 85%-át az idegenforgalom képezi. Mezőgazdasági termékeit a kevés búzán és rozson kívül főképpen az olaj-, a fügefa, a déli gyümölcsök a szőlő-, ill. a bortermelés képezi. A szigeten termelt borok ill. borászati termékek egy részét exportálják. A két legnagyobb borászat, a Cair és az Emery termékeinek 5%-a kerül exportra. A háziállatok közül az öszvéren kívül leginkább juhot és kecskét tartanak. Az utóbbiak tejéből ízletes sajt készül.

Közlekedés

A szigeten a tömegközlekedés még európai viszonylatban is jónak számít. Az autóbuszjáratokat a szigeten a KTEL és a RODA közlekedési társaságok biztosítják.

A hajó, ill. a kompösszeköttetés a görög szárazfölddel vagy a szomszédos szigetekkel is jó. A görög főváros kikötőjéből, Pireuszból naponta indulnak hajók, ill. kompok Rodosz szigetére.

Rodosz repülőtere, a Diagórasz (Rodosz-Diagórasz nemzetközi repülőtér – RHO) az idegenforgalmi szezonban az Égei-tenger legforgalmasabb repülőtere. A szezonban számtalan charter járat köti össze Rodoszt az európai nagyvárosokkal. A menetrend szerinti repülőgépösszeköttetést az Olympic Airways, valamint az Aegean Airlines biztosítja Athénnel és Szalonikivel.

Rodosz városa Rodosz szigetének északkeleti csücskén helyezkedik el. 2001-ben 53 709 lakosa volt. A több kultúra emlékét hordozó óváros rendkívül jó állapotban maradt fenn; 1988-ban a Világörökség részévé avatták.

Története

Kr. e. 408-ban a szigeten levő három városállam, Lindosz, Ialüszosz és Kameirosz elhatározták egy közös főváros létesítését. Az új várost a milétoszi Hippodamosz tervei szerint építették fel. A következő három évszázad a város fénykorát jelentette; ekkoriban kb. 100 000 lakosa volt. A fejlett tengeri kereskedelem és a hajóépítő műhelyek megteremtették azt a gazdasági alapot, amely lehetővé tette a kultúra virágzását is. Kr. e. 304-293 között készült, Hélioszt ábrázoló kolosszust az ókori világ hét csodájának egyikeként tartották számon.

A korai kereszténység időszakában a város a Bizánci Birodalom része volt, és püspöki székhelyként működött.

1306-ban a johannita lovagrend vásárolta meg a szigetet, és a bizánci városfal felhasználásával felépítették a jelenleg látható várfalat. A várost egy belső fal két részre osztotta. Az északi részen a lovagok lakoztak, itt építették fel az egyes rendek házát, az ispotályt, a nagymesteri palotát. A déli részen laktak a közrendű emberek, itt volt a piac is.

1480-ban II. Mohamed szultán ostromolta a várost, de nem járt sikerrel. 1522. december 22-én azonban I. Szulejmán hat hónapi ostrom után bevette a várost (rhodoszi háború). Ezt követően épült a mecset és a közfürdő, megerősítették a várfalakat és átalakították a templomokat és a lakóházakat saját ízlésüknek megfelelően.

1912-ben az olaszok hódították meg a várost a Dodekanisszosz szigetcsoport egészével egyetemben és 1923-ban ezeket Isole Italiane del Egeo (Égei-tengeri olasz szigetek) néven külön közigazgatási egységbe szervezték. A lovagkori épületeket restaurálták, a Nagymesteri Palotát újjáépítették. Az olasz uralom idején épült ki a város infrastruktúrája (utak, kikötők, elektromos áram).

A második világháború elején a szigeten lakó 6000 zsidónak kétharmada elhagyta a várost, kb. 2000 főt a németek koncentrációs táborba szállították, ahonnan mintegy kétszázan tértek vissza.

1944-ben az angol légierő bombázása során emberek haltak meg és épületek pusztultak el. A háború után az új görög kormányzat egyik első intézkedése a védett ásatási területek illetve védett műemlékek kijelölése volt. 1960-ban a Kulturális Minisztérium a teljes középkori várost műemléknek nyilvánította.

Óváros:

* A középkori városfal teljes hossza kb. 4 km, a fal vastagsága átlagosan 12 méter. Az Amboise-kapu 1512-ben épült, Emery D’Amboise nagymester idején. Az Amboise-kapu és a Szent György-kapu közötti falszakaszt a német lovagok, a következő szakaszt az 1489-ben épült Spanyol kapuig az auvergne-i lovagok védték. A Spanyol kapu és a Szent Athanasziosz-kapu között a védelem a spanyolok feladata volt. Innen a Szent János-kapuig az angolok őrködtek, utána a provennce-i lovagok következtek a Del Caretto-toronyig. A következő szakasz védelme a Szent Katalin-kapuig az olaszok felelőssége volt. A kereskedelmi kikötővel szembeni szakaszt egészen az Arzenál-kapuig a kasztíliai lovagok ellenőrizték.
* A Várbeli Miasszonyunk-templom a 13. században épült, ezt a johanniták gótikus katedrálissá alakították át. A törökök minaretként használták a tornyot, majd ismét keresztény templom lett. Jelenleg a bizánci művészet múzeuma.
* A johanniták régi rendkórháza, más néven Palazzo dell’Armeria a 14. század végén, Roger de Pinset nagymester alatt kezdett épülni. Később fegyverraktárként szolgált, ma a régészeti intézet, illetve a népművészeti múzeum kapott helyet benne.
* Az új rendkórházat 1440-ben Jean Bonpart de Lastic nagymester kezdte építtetni, de csak 1489-ben, Pierre d’Aubusson alatt fejezték be. Jelenleg régészeti múzeumként működik.
* A Szulejmán-mecset 1523-ban a város elfoglalása után épült. Ma is imaházként működik, turisták nem látogathatják.
* A török negyedben található egyéb látványosságok: Musztafa pasa fürdője, Török Könyvtár (1794) és a város legrégibb török épülete, a Redjab pasa mecset.
* A zsidónegyedben található a 16. századi Kal de Shalom zsinagóga.
* A Nagymesteri Palota a sziget legismertebb épülete.
* A lovagok utcája is itt található.

Újváros

* A városnak három kikötője van: az Akandia-kikötő a teherhajóké, az Emborio-kikötő a nagy komphajóké és szárnyashajóké, a Mandraki-kikötő a kis komphajóké, halászhajóké és yachtoké.
* Az Emborio-kikötő mólóján három középkori szélmalom áll.
* Az Mandraki-kikötő bejáratánál,a rodoszi kolosszus feltételezett helyén áll a 15. századi Szent Miklós-torony.
* Murad Reis-mecset mellett található a mohamedán temető.
* A 20. század elején, az olasz korszakban épült a városháza, a bíróság, a főposta, a kormányzósági palota a Nea Agora és a színház.

A város környéke

* Az ókori város akropolisza a várostól kb. 2 km távolságra délnyugatra, a Monte Smith nevű dombon áll. Itt láthatók a Zeusz- és Athéné-templomok maradványai, valamint az ókori színház és stadion is.
* A Rodoszból Lindoszba vezető út mentén, a várostól 2 kilométernyire látható a Rodini park, a johanniták hajdani gyógyfüves kertje.

Közlekedés

A várostól mintegy 14 km-re délnyugatra található a Diagoras nemzetközi repülőtér. A városba több közvetlen hajójárat érkezik Symi, Kos, Chalki és Megisti felől.

A Nagymesteri Palota története

A 14. században építette a máltai lovagrend, amely 1309 és 1522 között uralta a szigetet. Először egy durván kivitelezett erődhöz hasonlított, de az egymást követő nagymesterek folyamatosan bővítették, szépítették. Az eredeti palotát 1856-ban nagyrészt megsemmisítette egy lőszerrobbanás. Mai formáját az 1930-ban történt átépítésekor kapta. Az olasz építészek korabeli tervrajzok alapján az 1520-as török győzelem előtti állapotában állították helyre. Mindez azért történt, mert ez lett volna az olasz királyok, majd Benito Mussolini nyári rezidenciája. Miután Görögország 1948-ban a szigetet vissza hódította az olaszoktól, a palota múzeum lett.

Lovagok utcája Rodosz városban található híres középkori utca, melynek nagy részét a johannita lovagrend építtette.

A lovagok utcája – úgy mint a Collachium majd minden utcája – fekete kavicsmozaikkal kirakott, az utca emelkedik a Nagymesteri palota felé. Jobbra az első épület az olasz körzet. A bejárat felett a 2. olasz nagymester címere, ma az olasz konzulátus székhelye. A következő palota a francia nyelv kápolnája nevet viseli. Az utca bal oldalán áll a spanyol körlet, amelyet egy boltozatív fog egybe a provencalei körlettel. A lovagok utcája végén egy térre érkezünk. Jobbra a nagymesteri palota, balra rommaradványokat láthatunk. Itt áll a Szent János katedrális, amely a johaniták főtemploma volt. A templom egyik oldalhajóját lőportárolásra használták. 1856. november 10-én éjjel, egy villámcsapást követő tűzben a lőpor felrobbant és földig rombolta a templomot. Régi rajzok alapján az olaszok felépítették pontos mását a Mandaraki-kikötőben. Ez ma az Evangeliszmosz katedrális.

Comment